Az első sokk a CNN-en érhette a videojátékok iránt komolyabban érdeklődő nézőket, amikor is Nancy Grace napi talk-showjában csatlakozott a Charles Schumer new yorki szenátorhoz, a 25 to Life című számítógépes játék betiltását követelve. A show vendége volt a videojáték-gyártók perléséről elhíresült Jack Thompson, aki az Indianai Egyetem kutatási eredményeire hivatkozva állított párhuzamot a videojátékok és másolásos "copycat" gyilkosságok közé.

A videojáték elmélettel foglalkozó oldalak kommentárjai szerint a játékok védelmében megszólaltatott két ügyvéd érvelése a véleménynyilvánítás szabadságáról, illetve a játék felnőtt kategóriába való besorolásáról nemigen állta meg a helyét. A beszélgetés így annak dacára is komoly vitákat kavart, hogy a játékokhoz minden bizonnyal kiválóan értő, és őket lelkesen támadó műsorvezető szisztematikusan félreolvasta a botrányairól híres Grand Theft Auto: Vice City címét - By Cityként emlegetve azt.(forrás: game girl advance)

Az erőszakos játékok elleni fogatlan harapásnak minősíthetjük azokat az eredményeket, amelyeket nemrég publikált az aacheni egyetem egyik kutatócsoportja. Méréseik szerint bizonyos videojátékok ugyanazokat az erőszakos válaszreakciókat váltják ki az agyban, mint a tényleges agresszió. Ezzel legalábbis arra utaltak, hogy a játékosok valószínűleg felkészültebbek lehetnek az agresszióra, mint azok, akik nem játszanak. Az Emberi Agytérképezési Szervezet torontói ülésén a tanulmány eredményein túl más kutatásokat is ismertettek, melyek azt bizonyítják, hogy a játékok rajongói nagyobb mértékű agresszivitást, testi sértéseket, sőt akár rablást is elkövettek.
A német csoport tizenhárom férfit vizsgáltak mágneses rezonancia képalkotással, és azt tapasztalták, hogy a játékok közben vívott harc során az agy kognitív területei váltak aktívabbá, míg az érzelmekkel kapcsolatos részek kikapcsolódtak. Ugyanezt a mintát látták valódi agresszív cselekedeteket végrehajtó személyek agyletapogatásakor is.

A kutatásnak azonban már a konferencián is akadtak kritikusai, akik szerint az erőszakkal kapcsolatos elülső lebenyi funkciók inkább az akció visszatartásával, mint elősegítésével foglalkoznak, a vizsgálatokat pedig egyszerű boszorkányüldözésnek titulálták. (forrás: FigyelőNet)

A harmadik (nem morális, de pánik jellegű) érdekességet az 13 éves dél-afrikai fiatal hölgy produkálta, aki nemrég publikálta első cikkét egy Playstation konzolokkal kapcsolatban megfigyelt betegséggel kapcsolatban. A South African Medical Journalban megjelent kutatási eredmények szerint a kishölgy 45 Playstationnel gyakorta játszó társával készített interjút, akik közül 15-en panaszkodtak ujjaik elvörösödésére, zsibbadására, bizsergésére. Ezek a tünetek pedig rendkívüli módon hasonlítanak az RSI-nél (vagyis ismétlődő mozgásból eredő izomhúzódásnál) megfigyeltekhez. Az RSI nem új keletű betegség, de eddig leginkább csak felnőtteknél fordult eddig elő.

A 13 éves Safura Abdooll Karim elmondása szerint neki nincs Playstationje, és szerinte ez csak időpocsékolás. Az ifjú hölgy elszántságát tükrözi, hogy szüleihez hasonlóan ő is orvos szeretne lenni, és HIV-fertőzött gyerekeken segíteni! (forrás sg.hu)

A negyedik "morális pánik" természetű hírünk azonban mindenképp elgondolkodtató.
Az ELSPA felmérései ugyanis azt mutatják, hogy bár a tizennyolcas karika jelentésével a vásárlók teljes mértékben tisztában vannak, a szülők mégsem foglalkoznak azzal, milyen korhatáros játék kerül a kosárba. A svéd Modulum cég által végzett kutatás eredményei szerint nincs szükség a korhatári jelzések további magyarázatára, mivel azzal mind a gyerekek, mind a felnőttek teljes mértékben tisztában vannak. Azonban elgondolkodtató, hogy a legtöbb szülő egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a jelzéseket a játékok vásárlásakor. A felmérésből kitűnt, hogy a tizennyolcas karika inkább bizonyul a játékélményt fokozó, szaftos, fröcsögős jelenetek garanciájának, mint megfontolandó figyelmeztetésnek! (forrás: ELSPA)

A felsorolás végén ne feledjük el a hvg múlt héten megjelent cikkét, amely "A videojátékok lehetnek a jövő drogjai" címet viseli, és a legbravúrosabb, de egyben legmanipulatívabb videojáték-ellenes írás, amelyet Magyarországon valaha publikáltak! Zseniális a "szemléletes tragédiák - megdöbbentő eladási statisztikák - kétes megítélésű fejlesztések - objektív kutatási eredmények" struktúra, minden elismerésem, ezt tanítani lehetne!